Hol is lehetne az egészet kezdeni? Minek köszönhető ez a mérhetetlen nagy lelkesedés és önbizalom? Hogyan értük el ezt ismét 44 és 50 év után?

Több ember is egymásra mutogat, kinek az érdeme. Láthattuk nyilatkozni Pintér Attilát, hogy ő tette össze a válogatott alapját, de ugyanezt elmondta Egervári Sándor és Mezey György is. Beszéljünk egy kicsit arról az emberről, akinek az irányítása alatt szintén nagy esély volt egy világeseményre való kijutás.
Egervári Sándor 2010-től 2013-ig írányította a magyar válogatottat. Több ember is ekkor került be a válogatottba, és többen ez alatt az idő alatt reménykedtek abban, hogy igen végre összejöhet. A mester a 2014-es VB selejtezőkre kapta meg a csapatot, ahol tisztességesen helyt állt és ahol az utolsó két találkozóig reménykedhettünk, hogy meg lesz a kijutás.
Szép sikereket értünk el vele, megvertük a svédeket 2-1-re, 5-3-at játszottunk a hollandokkal és még lehetne sorolni. Azonban jött a Hollandia elleni visszavágó Amszterdamban. Szerintem a végeredményt mindenki tudja. A jelenleg DVTK edző Egervári Sándor, ekkor látta be, hogy le kell mondania. Hogy jól döntött-e vagy nem azt már most láthatjuk.

Ki is az a Pintér Attila, aki annyit nyilatkozik arról, hogy az ő érdeme az egész?
Nos a volt győri edző a lemondás után kapta meg a válogatott irányítását. Vele is kezdtük meg a sikertörténetet, egy vereséggel. Igen vereséggel kezdeni egy sikertörténetet. Lehet, hogy még mindig ez az ember lenne a kapitány, ha akkor nem kapunk ki, de a futballban nincs ha. Talán ennek köszönhető ez az egész?

Ezután láthattuk meg a válogatott élén Dárdai Pált, korábbi kiváló magyar futballistát és a Hertha BSC utánpótlásában dolgozó edzőt. Nem tudom, hogy ki lehetett az a személy, aki őt gondolta ki erre a posztra, de ő mindenképpen megérdemel egy misét. Dárdai már játékosként is kiemelkedő volt harciasságával, akaraterejével és tudásával. Ezt a harciasságot sikerült átadnia annak a csapatnak amit ma az EB-n láthatunk.
Az ő idején láthattuk végre újra futballozni a magyar alakulatot. Végre újra küzdöttünk és akartunk. Azt láttuk, hogy minden játékos alázattal jön le a pályáról, akkor is ha kikaptunk netán. Fontos mérkőzések voltak az edzősködése alatt. Miatta izgult több száz ezer magyar, miatta reménykedtünk, hogy ismét összejöhet. Irányítása alatt nyertünk Feröer szigetek ellen, vertük oda-vissza Finnországot és 1-1-eztünk egy jó meccsen Romániával.
A sikerek miatt a Hertha BSC meg is bízta Dárdait azzal, hogy legyen ideiglenesen a csapat edzője és tartsa bent az első osztályban. Sikerült is ez, viszont a magyar nemzeti 11 számára a nyáron jött az a rossz hír: a Hertha BSC csapata nem engedélyezi, hogy továbbra is irányítsa a válogatottat.

És itt érkezünk el a végső emberhez, aki befejezte a munkát és elkezdett egy újat, ami sokkal nehezebb. A megüresedett posztra az U21-es VB-n a magyarokat edző Bernd Storckot jelölték ki. A német mester a legjobb 16 között búcsúzott a VB-ről a fiatalokkal. Mit lehetett várni tőle? Talán azt, hogy sikerül? Vagy azt hogy nem?
A cél mindenképpen az egyenes kijutás volt, azonban ez nem sikerült. Hazai pályán x-eltünk a románokkal, megvertük Feröert és idegenben döntetleneztünk Észak-Írországgal. A tét nélküli Görögországban vívott találkozón 4-3-as vereséget szenvedtünk.
Ezután abban reménykedhettünk, hogy mi leszünk a legjobb csoportharmadikok, azonban ez meghiusúlt, mivel Törökország az utolsó percben győzedelmeskedett.

Minden játékosban égett a bizonyítási vágy, mindenki meg akarta mutatni, hogy a magyar nemzeti csapatnak igenis OTT a helye a 2016-os francia EB-n. A play off sorsolásán megkaptuk a talán legnehezebb Norvégiát, sok jóra nem számíthattunk.
A mérkőzés napján Storck bátor döntést hozott: a kezdőbe nevezte Kleinheisler Lászlót, a Videotonnál mellőzött középpályást. És ekkor jött a meglepetés. A srácok az első perctől a kilencvenedik percig küzdöttek, hajtottak és megmutatták, hogy igen: mi tudunk és nem kell minket lebecsülni. Az első találkozón igazi csapatként játszott a válogatott. Kleinheisler szép góljával nyertük meg a találkozót így okkal reménykedhettünk a kijutásban.
A hazai találkozóról pedig felesleges is szót ejteni. Sokkal jobb játékkal nyerünk 2-1-re. Végre láthattuk tényleg a csapaton, hogy akarnak. Igaz ezzel csak magam ismétlem, de megvolt az önbizalom bennük.

A sorsoláson szerencsére elkerültük Németországot, Olaszországot, Spanyolországot és a többi nagy válogatottakat, azonban így sem gyenge csoportba kerültünk. Portugália, Ausztria, Izland és mi. Mit lehetne elmondani erről a csoportról? Ha verjük Izlandot és x-elünk Ausztriával továbbjutunk. Szinte mindenki ezt mondta, illetve azt is, hogy már az is nagy dolog, hogy kijutottunk, csak ne legyünk pofozógépek.

A felkészülés során pályára léptünk Németország, Horvátország és Elefántcsontpart ellen. Meglepő módon x-eltünk Horvátországgal és Elefántcsontparttal, illetve tisztes helytállással 2-0-ra kikaptunk Németországtól.

Az első összecsapás Ausztria ellen volt. Sógoraink a meccs előtt sorra nyilatkozták, hogy több góllal is elvernek minket. Igen ám, de akkor lehet még nem hallottak arról, hogy ez a csapat már tud játszani. Az első perctől kezdve partiban voltunk velük, később ezt egy rég várt Szalai gól honorálta, illetve egy kiállítás. Stieber Zoltán a végén már csak a pontot tette fel i-re.
Ezután 3 ponttal a csoport élén álltunk, ugyanis Portugália x-elt Izlanddal. A srácokon látszott a hatalmas pozitív energia és az, megint ismétlem magam, hogy bíznak magukba és hajtanak. Izland ellen sajnos nem a legjobb bírót fogtuk ki, azonban így is sikerült 1-1-re lehozni a meccset és így már szinte biztos volt a továbbjutás. Ki az aki ennek nem örült? Igen, tudom a károgók, akik már megmondták azt, hogy a csoportkör után 0 ponttal jövünk haza.
Majd következett a hab a tortán. Ki gondolta volna? Ki mert volna erre fogadni? Egyszerűen nincsenek szavak, amivel le lehetne írni azt, hogy mekkora dolog a továbbjutás. Hiszen az utolsó mérkőzéstől függetlenül továbbjutottunk. Ilyenkor már mindegy mit érünk el, mondta sok mindenki, de meg van a TOP 16. Milyen álom vált valóra? Hogy zendült fel büszkén a portugál meccs előtt a magyar himnusz? Milyen jó élmény, hogy ismét csak rólunk beszél a világ?
Egyszerűen leírhatatlan... És akkor még nem beszéltem a portugál meccsről, ami az EB legjobb mérkőzése volt.

De összefoglalva ezt az egészet: igenis hatalmas dolog az, hogy kijutott a válogatott. Mondja sok ember, hogy hol voltak 44 éven keresztül, meg miért kell ekkora felhajtást csinálni. Miért? Mert sok ember aki látta anno a válogatottat várt már arra, hogy ismét ott legyünk. ÉS OTT VAGYUNK!!! Lehet azt mondani, hogy nem nyertük meg az EB-t, de ez az öröm felér azzal is. És az is rettentő nagy öröm, hogy láthatjuk a magyar fiúkat büszkén viselni a meggypiros címerest. Igazából zárószónak nem tudok mit írni, maximum annyit, hogy ez egy álom, amit senki nem vehet el tőlünk magyaroktól.